Szerbiai hétvége

 

Hétfőn este Zsófi váratlanul feltett egy kérdés, miszerint van-e kedvem a hétvégét szerbiai kiállításokon tölteni.. Hát ő, izé, végülis.. És akkor már akár nevezhetném is a kistökit. Így jött az, hogy ilyen messze keveredtünk Magyarország déli határától. Nagy szervezést igényelt, hogy eltudjunk menni (utólag nézve végülis megérte, de akkor a pokolba kívántam magam és a kiállítási mániám), ami már kedden kezdetét vette. Először is Dudut kellett elhozni otthonról Anyuékhoz (mivel jelenleg ugye a hétköznapokat itt töltöm), ez meg is történt Apucinak köszönhetően kedden délután. Ekkor realizáltam, hogy az ugyan elég jó szőrben lévő kutyuli, ritka retkes a sok kerti munkálattól, amit egy magafajta kertész legénynek el kell végeznie....... :D Beterveztem 2 fürdetést, egyet szerdára, egyet pedig péntekre. De miután a szerdaiból végül nem lett semmi, így a köztes csütörtöki "legalaposabbnállegalaposabb" átmosást választottam (nem, nem a mosógépben).
Csütörtökön mielőtt megfürdettem volna a kis mocskot, játszottunk egyet és készítettem pár képet róla.

Mosásnál már gyanús lehetett volna, hogy könnyen jön a mocsok az állatkáról, de a nagy pozitív hozzáállásom, meg Dudu sértődött pofijára nyomott sűrű puszi-zápor kitakarta a kép nagy részét. A sokk így a szárításnál ért.... Amikor az első fújásnál az aljszőre 70% a maradás helyett a felszállást választotta (tegyük hozzá, valamiért egyenesen az arcomba). Pánik szerűen kaptam a kozmetikai táskában pihenő tuning cuccok után, ekkor jött az újabb sokk: a túl könnyű OMG-s flakon. Újabb pánik, agyalás, mit is csináljunk.

Este még be kellett pakolnom a táskát is, ami persze elsőre nem sikerült még minimum háromszor néztem át és szelektáltam mire lesz majd szükség. Dudu természetesen végig felügyelte mi kerül bele a táskába, nagyon örült amikor a kicsi plüsshód és a kedvenc labdája is a táskában landolt (kivette és visszahozta nekem, hogy ismételjem meg a műveletet.. :D). Amikor a kozmetikai táskára került a sor, szépen lassan hátrálni kezdett (őt ugyan meg nem fésülöm még egyszer!) és hirtelen dolga akadt a földszinten.

Péntek

Az előző napi sokk után pénteken kénytelen voltam beiktatni egy Zanni kört 3D sprayért, ami végül egyértelműen a hétvégém egyik megmentője lett. Ezután otthon befejeztem a csomagolást, és elindultunk Apuval Szolnokra Zsófiékhoz. Végül Cegléden átvett minket Gyöngyi "én úgyis arra megyek" címszó alatt. Az estét és az éjszaka felét egy lökött kisolasz és cuki whippet társaságában töltöttük Zsófiék nappalijában. Majd éjjel kettőkor elindultunk Bogatic felé.

Szombat - Bogatic CACIB

Fél hét környékén értünk a kiállítás helyszínére. Mivel jó pár szabad óránk volt, pihentünk egy keveset a kocsiban (amit egyébként a bírálatokon és a büfélátogatáson kívül nem nagyon hagytunk el). Dudu roppantul élvezte, hogy minden mozdulatom, minden gondolatom körülötte zajlott a hétvégén. Először Zsófi és az agarak kerültek sorra, mindkét csaj CAC, Twinky pluszban egy resCACIB címmel zárt. Egy szerbiai kiállításon szinte hiány érzete van az embernek, ha nincs legalább egy verekedés. Miközben az agaras ringnél vártunk volt szerencsénk (vagy nem szerencse?!) 5 méteres körzetében lenni egynek.
Elsétáltam meglesni, hogy áll a körünk, ekkor futottam össze Varga Zolival és Sárival, akik 3 kuvaszt hoztak: Bátort, Barkát és a kis Zolikát. Meg akartam nézni a bírálatukat és mivel a Sheltie előtt még mindig sok fajta volt ezt meg is tehettem. Zoli közölte, hogy ő elmegy mosdóba mi addig vigyázzunk a kutyákra. Ezzel nem is lett volna gond, csak hogy még 10 perc múltán sem volt sehol, amikor is behívták az első kuvaszt, Zolikát, a fiatal osztályos kant. Akit végül én vezettem fel. Végül akkor futott be amikor a bíró úr sűrű dicséretek közepette aláírta a bírálati lapját. Ekkor következett a Champion osztályos kan, Bátor Sárival, majd Barka szintén Champion osztályban (alig néhány hónappal a kölykei születése után, remek formában) a tenyésztőjével és tulajdonosával. A fajtagyőztes összevetésre cseréltünk, így Barka került a kezembe.
Ezután jött Dudu.... Mivel a behívást lekéstük, így hátra raktak minket a legvégére. Dudun láttam, hogy örül, hogy velem van, de a ringet a háta közepére sem kívánja... főleg miután meglátta a termetes bíró urat... Vonakodva ugyan, de azért végig csinálta: CAC, CACIB, BOB és egy csodás bírálat lett a vége. A bíró úr megkérdezte kitől van, amire a legnagyobb örömömre azt válaszolhattam, hogy saját tenyésztésű a fiatal úr.

Innentől már nem sokat kellett várnunk a csoport bírálatra, előtte még beszaladtam Barkával a Tenyészcsoportok közé, futottunk egy kört, majd futottunk egy kört Duduval is, ezután pedig Zsófival megejtettünk egy gyors fotózást is az újonan bezsebelt serlegünkkel. Íme, az én lökött szép kis fiam:

A kiállítás után elindultunk a szállásra, amit Zsófiék másfél órányira Novi Sad-on foglaltak. A belvárosban egy kis hotelban, Zsófiék a földszinten, én az elsőn Duduval egy csudiszép szobában. Sétáltunk egyet a közeli parkban, majd ettünk egy jót egy olasz étteremben (sok választási lehetőségünk nem volt.. pizza, vagy olasz, vagy pizza, vagy gyros...), aztán vissza a szállásra, addigra Dudu is betolta a farhátját. Mivel Zsó rendelkezésemre bocsátotta a memória kártyáját, így megtudtam nézni azokat a laptopon, és kiválasztani a legjobbat amivel megoszthattam az örömömet a Facebookon is. Zuhany után ez fogadott:

Az éjszakáról nem beszélnék, szörnyű élmény, ami után a következő döntésem született: soha többet egy éjszakát sem töltök Szerbiában! Nem általánosítok, de na...

Vasárnap - Sremska Mitrovica CAC

Reggel korán hagytuk el a szállást (én szinte menekülve a sokktól), még elmentünk egy körre az ebzetekkel a parkba. Majd indulás a kiállításra. Nagy nehezen megtaláltuk a helyszínt, majd beparkoltunk az egyik ring mellé, ami mint utóbb kiderült a mi ringünk szomszédja.. Katalógus és bírálati lap kikérés után, visszaültünk a kocsiba, ahol amúgy az egész napot töltöttük. Itt még bírálatok előtt sikerült két fickónak összeverekedni.. Először Duduval kerültünk sorra.

Ügyes volt, imádom ahogy kommunikál velem: CAC, BOB és ezzel Szerb Champion!

Majd Zsófi jött az agarakkal: Lili CAC, BOB, majd Twinky CAC, resCACIB..... Megvártuk a csoportokat is a hazainulás előtt, Lili resBOG lett.
Illetve fotóztunk is egyet... Íme:

Apu Kecskeméten vett fel este, jó volt haza érkezni, és a saját ágyamban aludni végre.