Maisie


Anjanával, Maisie tenyésztőjével akkor ismerkedtem meg, amikor kant választottam Cathy utolsó alomjához (végül ezek a babák nem születhettek meg), Maisie édesbátyja, Tristan volt az apajelölt. A fedeztetéskor mesélte Anjana, hogy utoljára megismételte a párosítást és ez lesz Sarah utolsó alomja. Négyen születtek, egy kis kan és három pici szuka, már akkor őt szúrtam ki, de még gondolni sem tudtam arra, hogy miután Cathy kölykeit ismét elvesztettük másik kutyám legyen.
Valahogy sejtettem, hogy az idő "ellenem" dolgozik, mindig-mindig őt kerestem az új képeken, amiket a tenyésztője osztott meg. Aztán eldőlt, jön és az enyém lesz.
Eredetileg vártunk volna az érkezésével a költözésig, de Apu érvei döntőek voltak, annak ellenére, hogy egész addig, úgy volt, ezen a helyen sok lenne a 4 kutya.

Majd Augusztus 21-én elindultunk érte Zolival. Az utunk kalandos volt, de a végén egy igazi kis csodával találkozhattunk. Az út egy részét tesójával Réeza-val tehette meg Csehországig, így nekünk csak Liberecig kellett menni. Az ott töltött pár nap megkönnyítette számára az elszakadást Anjana-tól, a mamájától és a tesóktól. Az út így is hosszú volt (főleg számomra, egyre rosszabbul viselem az autóval való hosszú utakat), hazafelé Maisie nem aludt, hol Zolit figyelte, hol a mellettünk elhaladó autókat, hol pedig az örömkönnyeket nyalta az arcomról. Amikor megálltunk egy fél órára, hogy Zoli pihenjen, ő is aludt egy picit az ölemben elterülve.
Egy fantasztikusan intelligens, okos, helyes baba. Figyelmes és érdeklődő, de nem mászik bele túlzottan a dolgokba, először csak távolról szemlélődik. Szépen lassan beilleszkedik a csapatba is, örömmel fogadták a kutyáink. Pár óra után már együtt játszottak és egymás mellett pihentek.
 Máris imádjuk, és reméljük, hogy még szebb, még okosabb nagykutyus lesz, talán folytathatjuk vele, amit a többi kutyánkkal már elkezdtünk.

Népszerű bejegyzések

Vendégek